A megfelelő ásványi anyagokkal a kocák teljesítményének javításáért

Régen elmúltak azok az idők, amikor az ásványi anyagokkal való ellátás ugyanolyan volt minden életkorú és típusú sertés esetében. A kocáknak eltérő ásványianyag-szükségletük van, a fialásaik számától, a testméretüktől és az alomszámuktól függően. A megfelelő ásványianyag-mennyiségek biztosításával javítható a kocák teljesítménye, ami a malacaik számára is előnyös.

Az ásványi anyagok fontosak az állati szervezet fenntartásához és a teljesítmény biztosításához. Tenyészkocák esetében bizonyos ásványi anyagokra szükség van a sikeres termékenyüléshez és fialáshoz is. A króm szükséges a progeszteron termelődését befolyásoló inzulin előállításához, emellett hatással van a tüszőserkentő hormonra (FSH) és a luteinizáló hormonra (LH). A két utóbbi hormon szabályozza az ovulációt és közvetlen hatással van a fertilitásra és az alomszámra. A mangán a progeszteron-termeléshez szükséges, míg vasra és krómra az embrió vemhesség alatti túlélését befolyásoló további hormonális aktivitásokhoz van szükség. A méh megfelelő kapacitásához – ami befolyásolja a születendő malacok számát – megfelelő mennyiségű szelén, vas és króm felvételére van szükség.

A tenyészállatok több ásványi anyagot igényelnek, mivel olyan petesejteket kell termelniük, amelyek elég erőteljesek a termékenyüléshez, a megfelelő fejlődést biztosító ásványi anyagokkal kell ellátniuk fejlődő magzataikat, illetve – emlősök esetében – tejet kell termelniük újszülöttjeik szoptatásához. Emiatt a tenyészkocák esetében gyakran hiányos az ásványianyag-felvétel, ami különösen akkor jelent problémát, ha a szöveti ásványianyag-tartalékok már kiürültek.

Nagy almokat fialó kocák

Sertésekben a modern genetikai fejlesztések olyan kocavonalakat eredményeztek, amelyek nagyobb alomszámokat, nagyobb súlyú malacokat és alacsonyabb malacelhullási arányokat képesek produkálni. A kocák takarmányozását is meg kellett változtatni annak érdekében, hogy az lépést tudjon tartani a kocák megnövekedett szaporaságával. Az etetési kísérletek eredményeit összefoglaló cikkek szerint a kocák tényleges ásványianyag-szükségleti értékei jóval magasabbak lehetnek, mint az NRC (1998 és 2012) ajánlásai (lásd az 1. táblázatot). Még az 1998 (amikor az NRC ajánlások közlésre kerültek) és 2003 [amikor a Brit Állattudományi Társaság (BSAS) felülvizsgálta az ásványianyag-szükségleti adatokat], illetve 2012 (amikor a következő NRC ajánlások megjelentek) közötti rövid időszakban is jelentősen nőttek az ásványianyag-szükségleti szintek. Ez az emelkedés különösen nyilvánvaló az antioxidáns hatású ásványi anyagok (például a cink, a réz és a szelén) esetében, melyek különösen fontosak a nagy teljesítményű állatokban, melyekben nagyobb mértékű az oxidatív károsodás a magasabb szintű anyagcsere-funkciók okozta jelentősebb szabadgyök-képződés miatt.

1. táblázat – A kocák ásványianyag-szükséglete az NRC ajánlásokkal összehasonlítva (mg/kg) (1998 és 2012)

A takarmánnyal történő megfelelő antioxidáns-ellátás fontos a sejtmembránok védelméhez, különösen az olyan sérülékeny és gyorsan szaporodó sejtek esetében, mint a petesejtek és az embriók. Más kutatások során azt vizsgálták, hogy az egymást követő vemhességek során hogyan változik a kocák ásványianyag-szükséglete, és megállapították, hogy az először vemhes, 160 kg testtömegű kocákhoz viszonyítva a 3. vagy annál későbbi vemhességek során a vas-, a cink- és a rézszükséglet 16%-kal, a mangánszükséglet pedig 14%-kal nagyobb volt.

2. táblázat – A tenyészkocák ásványianyag-ellátása (mg/kg)

Az ásványi anyagokkal kapcsolatos egyéb vizsgálatok azt tárták fel, hogy az ellésszám befolyásolja a kocák vérének hemoglobin-koncentrációját, ami összefügg az életkor függvényében bekövetkező vasveszteséggel. A vas nélkülözhetetlen összetevője a hemnek, amire az oxigénnek a vörösvértestekbe való hatékony felvételéhez és a szövetekhez és a sejtekhez való eljuttatásához van szükség. Az alacsony hem-szintek megjelennek e kocák almaiban is, ami káros lehet azok egészségére és tömeggyarapodási teljesítményére nézve. Emellett a kocák szervezetében hatékony oxigéntranszportra van szükség a fáradtság (például a fialás közbeni kifáradás) megelőzéséhez is.

Nyilvánvaló, hogy a kocatápokat a vemhességek sorszámának megfelelően kell összeállítani az egyes almok után elvesztett táplálóanyagok pótlása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a koca mindig megfelelő szöveti ásványianyag-tartalékokkal rendelkezzen, hogy felkészüljön a következő vemhesség szükségleteinek kielégítésére. A szerves kötésű ásványi anyagokat tartalmazó, a kereskedelemben kapható Bioplex készítménnyel kiegészített tápokkal etetett kocák esetében az élve született malacok száma almonként 0,5-del nagyobb, a malacok születési súlya pedig több mint 1 kg-mal nagyobb volt, ahogyan azt a 19 különböző országban végzett vizsgálatok eredményei alapján megállapították.

Szerves kötésű ásványi anyagok Ásványi anyagok biztosíthatók szervetlen formában (mint oxidok vagy szulfátok), illetve kelátkötésű „szerves” ásványi anyagok formájában, mely utóbbiak kisméretű fehérjékhez kötöttek, ami hasonlóbb ahhoz a formához, amilyenben az ásványi anyagok a takarmányokban természetesen előfordulnak. Kimutatták, hogy a szerves kötésű ásványi anyagok szelektíven szívódnak fel az állatok bélcsatornájából és jobban raktározódnak a szövetekben. A szerves kötésű szelént tartalmazó Sel-Plex készítmény kocákkal való etetése hatására 21%-kal nőtt a máj szelénszintje a szervetlen nátrium-szelenittel etetett kocákhoz képest. Azt is kimutatták, hogy a szerves vasforrásokkal etetett kocákban javult a vasnak a placentán keresztül a fejlődő malacmagzatokba történő transzportja. Ennek eredményeképpen erősebb malacok születnek, melyek nagyobb mennyiségű tejet vesznek fel.

1. táblázat: A kocák vérének hemoglobin-koncentrációja

Emellett a jobb vasellátottsági állapotú és nagyobb számú életképes malacot fialó kocák a malacok erőteljesebb szopási aktivitására válaszképpen több föcstejet és tejet is termelnek. Egy 1998-ban végzett etetési kísérletben, amelyben a kocatápban egy kelátkötésű vaskészítményt használtak, 10%-kal több malac testtömege érte el vagy haladta meg a 6,5 kg-ot a választáskor, és 8%-kal kevesebb malac minősült „könnyű súlyúnak” (<5,5 kg-osnak) ebben az életkorban. 2004-ben hat különböző országban tanulmányozták e vaskiegészítő készítmény malacsúlyokra gyakorolt hatásait. E kutatások azt mutatták, hogy a szerves kötésű ásványi anyagot kapó kocák malacainak következetesen nagyobb volt a választási testtömegük, mint a szervetlen ásványi anyagot tartalmazó kontroll tápot fogyasztó kocák malacaié. A Bioplex Sow Pak kombinált ásványianyag-készítménnyel etetett kocák esetében tíz vizsgált ellést követően következetesen nagyobb volt a malacok választási testtömege: az átlagos választási testtömeg a kontroll csoportban 6,9 kg, a kísérleti csoportban pedig 7,4 kg volt.

A kocák szervetlen, illetve szerves kötésű ásványi anyagokkal való ellátása az NRC (1998) által javasolt mennyiségekben vagy az ágazatban általában alkalmazott szinteken 0,4 malaccal (szervetlen), illetve 1,5 malaccal (szerves) növelte meg az alomszámot. Öt kanadai üzemi kísérletben, melyekben etetési kezelésenként 10 000 kocát használtak, kimutatták, hogy e kombinált ásványianyag-készítmény 1,8%-kal növelte a fialási arányt, 0,3-del növelte a kocánként az élet során produkált almok számát és almonként több mint 3 malaccal növelte az elválasztott malacok számát. A nem termelő időszak csaknem kilenc nappal, a kocaselejtezés pedig 2%-kal csökkent. A cink-, réz- és mangán-kiegészítés a csülkök szilárdságának növelése miatt is fontos.

A kocatápokban használt ásványi anyagok szintje és típusa nem kizárólag a kocák egészségének és hosszú hasznos élettartamának biztosításához fontos, hanem a jó reprodukciós teljesítmény (szaporaság) és az életerős malacok születése érdekében is. A modern sertésfajták ásványianyag-szükséglete meghaladja a standard NRC (1998) ajánlásokat, és mind a kontrollos, mind az árutermelés körülményei között végzett kísérletek igazolták, hogy a szerves kötésű ásványi anyagok használata előnyösebb, mint a hagyományos szervetlen formáké. A szerves kötésű ásványi anyagok hatékonyabban felszívódnak a bélből és jobban raktározódnak a szövetekben, így a koca jobban tudja hasznosítani azokat. A kocák ásványianyag-szükségletének újraértékelése és a szervetlen formák kelátkötésű szerves ásványi anyagokkal való helyettesítése növelheti a sikeres vemhességek számát, csökkentheti a selejtezést és növelheti az alomszámot és a malacok választáskori testtömegét, mindezzel hozzájárulva az állatok jobb egészségéhez és jólétéhez éppúgy, mint a sertéstartó gazdaságok nyereségességének javításához.

Ha érdekesnek találta cikkünket és szeretne értesítést kapni hasonló témákban, iratkozzon fel hírlevelünkre.

További felmerülő kérdése esetén forduljon hozzánk bizalommal.