Skip to main content

Takarmányok megválasztásának takarmányozás élettani és emésztéskinetikai szempontjai tejtermelő tehenészetekben

Megfelelő mennyiségű, és minőségű szálas- és tömegtakarmány nélkül nem lehet gazdaságos a tejtermelés. A száraz, aszályos időjárású évektől eltekintve a tejtermelő tehenészetek általában mennyiségi gondokkal nem küzdenek. A takarmányok minőségének javításában jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Tejet termelni sokféle takarmánnyal lehet, de az egyes takarmányok eltérő módon felelnek meg a nagy tejtermelésű tehenek igényének, illetve a laktáció egyes szakaszainak.

A nagy tejtermelésű teheneknél a legkritikusabb időszak az elléstől a csúcstermelés eléréséig tart. Az energiafelvétel növelése nagyon fontos szempont, hogy a negatív energiamérleg időszaka minél rövidebb legyen. A takarmányok emészthetősége és különösen a sejtfal emésztésének dinamikája egyaránt befolyásolja a takarmányok táplálóértékét és a takarmányfelvételt. A laktáció elején azon takarmányok felhasználása előnyös, melyek magas takarmányozási szinten is nagy energiafelvételt tesznek lehetővé.

Kérődzők emésztésének jellemzése


A kérődzők emésztése dinamikus rendszer, mely két nagy egységre osztható, az előgyomrokban, az oltógyomorban, illetve a bélben folyó emésztésre. A felvett takarmánynak két útja lehet, a táplálóanyagok emésztésre és felszívódásra kerülnek vagy továbbhaladnak az emésztő traktusban. A következő egységbe mindig csak az a táplálóanyag kerül, amely elkerülte az emésztést. Az adott egységben emésztett táplálóanyagok aktuális mennyiségét az emésztés, illetve az emésztetlen anyag kiáramlási sebessége határozza meg. A potenciálisan emészthető táplálóanyagok tényleges emésztése, az emésztés sebessége (kd) és az emésztés-, valamint a kiáramlási sebesség (kp) összegének hányadosával (kd/kd+kp) jellemezhető. Minél lassúbb az emésztés vagy gyorsabb a kiáramlás sebessége, annál több potenciálisan emészthető táplálóanyag kerüli el az emésztést, a kiáramlási sebesség hatása nagyobb, amikor az emésztés sebessége kicsi és hasonló nagyságrendű a kiáramlási sebességhez. A takarmányozási szint növelésének hatására a takarmányok emészthetősége csökken, amelyet már régen felismertek, és a tejtermelő tehenek részére kidolgozott modern nettó energia értékelési rendszerek a takarmányok energiaértékének számításánál figyelembe vesznek. Kísérletek szerint az emészthetőség csökkenés nagyobb mértékben érinti a sejtfal-, mint a sejttartalom emésztését. A sejtfal emésztés sebessége különleges jelentőségű lehet a takarmányozási szint növekedésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékének meghatározásában, miután a sejtfal a lassan emészthető táplálóanyagok közé tartozik. Az emészthetőség csökkenés mértékének ismerete minden esetben fontos amikor a takarmányok energia tartalmát létfenntartó feletti, azaz termelési szintre vonatkoztatják.

A sejtfal emésztés mértéke és sebessége befolyásolja a takarmányfelvételt és a potenciálisan emészthető sejtfalnak azt a hányadát, amely magas takarmányozási szinten elkerüli a bendőemésztést.

Fehérjék lebontása a bendőben


A kérődzők által felvett fehérje egy része, a szálas és tömegtakarmányok esetében döntő hányada lebomlik a bendőben. A bendőben lebomlott fehérjéből mikrobafehérje képződik, mely az emésztőtraktus további hányadában hasznosul. A lebonthatóság szempontjából a takarmányfehérje az alábbi frakciókra bontható:
 

  1. gyorsan lebomló fehérje, melyből „azonnal” ammónia képződik, amit a mikróbák fehérjévé alakíthatnak, melynek mértéke a mikrobák energiaellátásától és az ammónia koncentrációjától függ.
  2. lassan lebontható fehérje, melynél a lebontás mértékét a lebontás sebessége és a takarmány bendőből való kiáramlásának sebessége határozza meg. Magas takarmányozási szinten, nagy termelésű teheneknél több potenciálisan lebontható fehérje kerüli el a bendőbeni lebontást.  
  3. bendőben nem lebomló emészthető fehérje, amelynek mennyiségét a fehérje struktúráján túl, a fehérje lebontás sebessége és a takarmány bendőben való tartózkodásának ideje befolyásol.
  4. bendőben nem lebontható, de a vékonybélben sem emészthető takarmányfehérje, melyet sem a mikrobák sem a gazdaállat nem képes hasznosítani.

A nagy tejtermelésű teheneknél előnyös, ha a gyorsan lebontható fehérje aránya kicsi és számottevő bendőben nem lebontható fehérjét tartalmazó fehérjeforrást is kapnak.

A sejtfal lebontása a bendőben


A takarmányok sejtfaltartalma (NDF) magában foglalja a hemicellulóz a cellulóz és a lignin teljes mennyiségét. A takarmányadagokban a sejtfal biztosítja a bendőtartalom struktúráját, a normális bendőemésztést és a lebontásakor keletkező illózsírsavak jelentős mértékben járulnak hozzá a tehenek energiaellátásához és a tejzsírképzésben döntő szerepük van.

A szálas- és tömegtakarmányokból származó energia (kivétel a kukorica szilázs) döntő hányada a sejtfal lebontásából származik. A sejtfal potenciális lebonthatósága (emészthetősége) a takarmány energiatartalmát befolyásolja. A sejtfal lebontás sebessége szoros kapcsolatot mutat a takarmányfelvétellel és a takarmányozási szint növelésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékével. A takarmányfelvétel azokból a takarmányokból több és az emészthetőség csökkenés azoknál a takarmányoknál kisebb, melyeknél a sejtfal lebontás sebessége gyors. 

Tömegtakarmányok megválasztásának szempontja


A nagy tejtermelésű tehenek takarmányozási szintje magas, ezért jelentős mértékű emészthetőség csökkenéssel kell számolni a létfenntartó szinthez hasonlítva. Ezért azoknak a takarmányoknak az etetése kedvező, melyek sejttartalma nagy (pl. kukorica szilázs) vagy a sejtfal emésztése gyors (pl. rozs szenázs, olaszperje szenázs). Ezekből a takarmányokból egyúttal a takarmányfelvétel is több, azaz a tehenek nagyobb energiafelvételét két tényező is támogatja: a nagyobb takarmányfelvétel és a nagyobb táplálóérték.

Amíg ellés után, a laktáció elején a minél nagyobb energiafelvétel a kívánatos, addig a laktáció végén és a szárazonállás alatt kerülendő a tehenek elhízása, a túlkondíció. Ebben az időszakban ajánlatos olyan takarmányokat etetni, melyekben a sejtfal emésztése lassú, hogy a takarmányfelvételt korlátozzuk és a túlzott energiafelvételt mérsékeljük. Erre a célra a fűfélék, a szárazonállás alatt a réti széna etetése kiválóan alkalmas. Miután a laktáció végén és a szárazonállás idején a takarmányozási szint mérsékelt, a takarmányok hosszú ideig tartózkodnak a bendőben, így a potenciálisan emészthető sejtfal nagyobb mértékben hasznosul, a táplálóérték több.
    
Takarmányok csoportosítása táplálóérték szerint

A táblázatban a legfontosabb szálas- és tömegtakarmányokat soroltuk kategóriákba fehérje- és energiatartalmuk szerint. Ugyanitt feltüntettünk néhány ipari mellékterméket is, melyek a csemegekukorica melléktermék kivételével, un. „átmeneti takarmányok”, a tömegtakarmányok és abrakfélék között foglalnak helyet a táplálóértékük alapján.
 

Szálas- és tömegtakarmányok, ipari melléktermékek csoportosítása táplálóértékük szerint

táblázat2.jpg

A laktáció elején a nagy fehérje és nagy energiatartalmú takarmányok kombinációja ajánlott, amelyet hatékonyan kiegészíthet valamilyen nagy fehérje és nagy energiatartalmú ipari melléktermék. A kis fehérje és kis energiatartalmú takarmányokat a laktáció végén, illetve a szárazonállás időszakában célszerű felhasználni. A takarmányok természetesen más kombinációban is etethetők, de ez azzal jár, hogy lényegesen több energiában vagy fehérjében gazdag abrakfélére lesz szükség. 

Ha érdekesnek találta cikkünket és szeretne értesítést kapni hasonló témákban, iratkozzon fel hírlevelünkre.

Feliratkozom

További felmerülő kérdése esetén forduljon hozzánk bizalommal.

Érdeklődöm