Skip to main content

Egyensúlyozási mutatvány: hogyan lehet megtalálni a nyomelem-kiegészítés optimális egyensúlyát?

A nyomelemek nélkülözhetetlenek a haszonállatok egészségének és jó termelési teljesítményének biztosításához. Korábban a nyomelemeket csak a hiánytünetek megelőzéséhez vagy megszüntetéséhez szükséges minimális mennyiségben etették, nem pedig a termelési teljesítmény javítása céljából. A megfelelő forrásokból származó nyomelemek helyes mennyiségeinek etetése kulcsfontosságú a termelés, az egészség és a takarmányozási költségek optimalizálásához, illetve a környezetre gyakorolt hatások minimalizálásához.

A nyomelem-szükségletekkel és a biztosított mennyiségekkel kapcsolatos egyre növekvő bizonytalanság miatt a takarmányozási szakemberek azzal a dilemmával szembesülnek, hogy szembeállítsák egymással a nyomelemek aluletetésének, illetve túletetésének költségeit. A nyomelem-hiánybetegségek rontják a tejelő tehenek egészségét, például magzatburok-visszamaradáshoz és tőgygyulladáshoz vezetnek, emellett csökkenthetik a szaporodási és a laktációs teljesítményt is. A nyomelemek túlzott mennyiségben történő etetése ugyanakkor megemeli a takarmányozási költségeket, növeli a környezetszennyezés és a toxicitás kockázatát, valamint az egyes ásványi anyagok között nemkívánatos antagonista kölcsönhatásokat okozva rontja azok felszívódását.

A takarmánnyal felvehető nyomelemek származhatnak a különböző takarmányokból, illetve az ásványianyag-kiegészítőkből. Az Országos Kutatási Tanács (National Research Council, NRC) által meghatározott szükségleti értékek a nyomelemek mindkét fenti forrását figyelembe veszik, a felszívódási koefficiensekkel is számolva. A takarmányokban lévő nyomelemek felszívódási aránya rendszerint alacsonyabb, mint az ásványianyag-kiegészítőkben biztosítottaké. Az ásványianyag-kiegészítő készítmények között a biohasznosulás tekintetében is különbségek vannak. Az NRC által 2001-ben közölt szükségleti értékek a legtöbb ásványi anyag esetében megfelelőnek tűnnek, a mangán és a kobalt kivételével, melyekből az újabb adatok szerint magasabb koncentrációkra van szükség.

A szervetlen ásványi anyagok biohasznosulása általában rosszabb, mint a szerves kötésűeké. A szervetlen ásványi anyagok a bendőben szabaddá válnak és kölcsönhatásba léphetnek a takarmány más összetevőivel. Más ásványi anyagokhoz is hozzákötődhetnek és így felszívódás nélkül áthaladhatnak a gyomor-bél csatornán. A szervetlen ásványi anyagok szennyezőanyagokat – például nehézfémeket, így kadmiumot és ólmot – is tartalmazhatnak. A premixekben lévő szervetlen nyomelemek ronthatják az enzimek és a vitaminok stabilitását. A biohasznosulással és a felszívódással kapcsolatos e bizonytalanságok kompenzálása érdekében a szervetlen ásványi anyagokat gyakran az NRC által meghatározott szükségleti értékek többszörösének megfelelő mennyiségekben adják hozzá a takarmányhoz, ami tovább csökkenti a felszívódásukat, ezáltal rontja az állatok egészségét és teljesítményét.

Az Alltech Teljes Ásványianyag-pótlási Technológia (TRT) nevű programja az állatok szükségleteit optimálisan kielégítő, magas biohasznosulású és nyomon követhető forrásokból származó nyomelemeket (Bioplex®, Sel-Plex®) kínál.

A legtöbb laktációs takarmányadag megfelelő mennyiségben, sőt akár feleslegben is tartalmaz vasat, míg a többi nyomelem mennyisége az NRC által megadott szükségleti értékek mindössze 40–85 százaléka között van. A TRT programmal a legtöbb szituáció megfelelően kezelhető, de egyes konkrét helyzetekben – amikor a takarmányban szélsőséges koncentrációkban fordulnak elő nyomelemek – a programot megfelelően módosítani kell. A tömegtakarmányok nyomelemszintjeinek rendszeres értékelése kulcsfontosságú az ásványianyag-ellátási program hatékonyságának javításához.

Loading...